Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

A gyorskorcsolya versenyein rendszerint párosával versenyeznek egy 400 m hosszú, ovális pályán. Minden körben a célegyenessel ellentétes, ún. váltóegyenesben sávot váltanak, így minden körben mindenki egy külső és egy belső kanyarívet tesz meg, azaz azonosan 400 métert.

Természetesen az egyes távokon a pályaelőnynek megfelelően a rajtvonalak egymáshoz képest eltolva helyezkednek el.

Egy verseny alkalmával mindenki egy távot mindössze egyszer fut, és időrend alapján rangsorolnak. Összetett versenyek esetén ez változhat.

4 távú összetett versenyeken 4 különböző távot futnak, sprint esetén pedig 2 × 500 és 2 × 1000 méter a versenytáv.

Az összetett versenyeken a 4 futott versenytáv alkalmával elért időeredmény mindegyikét annyival osztják el, ahányszor az adott távban az 500 m megvan. Így tulajdonképpen négy 500 m-es időeredményt kapnak, amit összeadnak.

Természetesen a legkisebb pontszámmal rendelkező lesz a verseny nyertese.

Versenytávok a nőknél: 100, 500, 1000, 1500, 3000, 5000 m, férfiaknál: 100, 500, 1000, 1500, 5000, 10 000 m
.

 
 
A magyar gyorskorcsolya története
 

204moksz-logo-h.jpg

  
 
Készítette: Kis Virág
 
 
I. A gyorskorcsolyázás kezdete
 
A korcsolyázás közismerten nagyon régi sportágnak számít az újkor sportágai között. A X. század idejéből írásos említés olvasható a korcsolyázásról, de vannak nyomok, amelyek szerint Kr. u. 200-300 évvel már ismerték a korcsolyázást. A korcsolya felépítésben és formailag is nagy fejlődésen ment át a XIII. és XIV. században . A korcsolyák ekkor már fatalpra erősített vaspengéjű eszközök voltak. A korcsolyák vaspengével való felszerelésének eredete Izland szigetén keresendő, bár egyes források szerint a vaspengéjű korcsolyák Hollandiában már a XII. és a XIII. században általánosan használatban voltak.
Körülbelül, az 1800-as évek legelejére tehető az úgynevezett “hollandi korcsolya” megjelenése és rohamos elterjedése, amely már jobban és biztosabban volt lábra erősíthető. Ennek a talp része ugyan még mindig fából készült, de ebbe egy hosszabb, elől felkunkorodó élezhető vaspenge volt beleerősítve. Ugyanerre az időre tehető az első gyorskorcsolyázó verseny időpontja is. 1805-ben Hollandiában, Leeuwardenben 130 hölgy részvételével tartották meg az első igazi amatőr gyorskorcsolyázó versenyt. Az urak ebben az időben csak kihívásos alapon versenyeztek egymással és fogadásokat kötöttek a versenyzőkre.
 
A korcsolya konstrukciós átalakulásával és az elérhető sebesség növekedése miatt a versenyek is átalakultak. Az első gyorskorcsolya versenyeket Európában egyenes pályákon bonyolították le. A hosszabb versenytávok miatt, valamint a sok induló és az időjárás szeszélye miatt áttértek a körpályán való versenyzésre, páronkénti indítással. A körpálya kisebb helyet igényelt és a verseny minden fázisa állandóan látható volt. Feljegyzések szerint 1835-ben Hollandiában több versenyt rendeztek, és ezeken nagyon sok néző jelent meg. Az 1850-es évben egyes versenyeken 50 ezer nézőről is írnak a krónikások. A pályák az egykori képek után ítélve egészen nagyvonalú építményekkel rendelkeztek: öltőzők, étkezők, a bíróságnak külön elkerített rész, és az elmaradhatatlan katona-zenekarok szórakoztatták a közönséget.
Magyarországon a rendszeres korcsolyázást először a Balatonon a XIX. század első felében a keszthelyi Georgicon növendékei művelték. Akiknek a sporteszközöket gróf Festetich hozatta Hollandiából. Pesten az 1860-as években egymás után jöttek létre a torna és evezős egyletek. A korcsolyasport is követte azokat az egyleti sportéletté alakulás társadalmi útján.
 

thm_0003763750.jpg 4335_alte_schlittschuhe.jpg

hollandi korcsolya elődje régi amatőr és profi gyorskorcsolya
 
 
dr_kresz.jpgII. A korcsolyázás kezdete Magyarországon
A krónikások szerint, hazánkban, az 1860-as években több üzletember volt, akik szívesen támogatták a korcsolyázást, mint a téli társasági élet egyik formáját. Többek között Beywinkler Károly volt az egyik közismert egyénisége a korcsolyázásnak, akinek jégpályája volt a Klemm-féle téglavetőnél, a másik jégpálya Budán volt a Kristen téglavető gödrében, ahol később a Budai Torna Egylet telepedett le (mai Moszkva tér).
 
1869. december 2-án alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egylet Dr. Kresz Géza(képen látható) vezetésével. Innentől kezdve a magyar korcsolyázó sport történelme szinte egybeolvad az egylet megalakulásának történelmével. Részletek a Budapesti Korcsolyázó Egylet Jubileumi évkönyvéből:
 
„… Dr. Kresz Géza vezérletével megtéve az előkészületeket, szétküldték az alakuló közgyűlésre szóló meghívókat. A sok utánjárás, fáradozás és buzgólkodás dacára, bizony alig tizennyolcan jelentek meg az alakuló ülésen. És a megjelentek is – kevés kivétellel – csupa fiatal volt, pályájuk kezdetén lévő emberek, akik azonban telve voltak tetterővel, a cél iránti határtalan lelkesedéssel, az egylet jövőjébe vetett rendíthetetlen bizalommal!”

fbf91ac88.jpg

profi gyorskorcsolya
 
A választmány legelső feladata természetesen az volt, hogy jégpályáról gondoskodjék. A választás a városligeti tóra esett. Hosszas utánjárás után sikerült a városi tanácstól engedélyt szerezni arra, hogy a tó egyik kis részét korcsolyapálya céljára díjtalanul felhasználhassák. Most még egy kis házikóra volt szükség, a hol a tagok korcsolyát köthessenek és melegedhessenek.”
„Az első “korcsolyacsarnok” – ha ugyan a tó partján felállított kis fabódét annak lehet nevezni – nagyon egyszerű volt. Két szobából állott. A nagyobbik egymagában együttvéve: melegedő, korcsolyakötő, ruhatár, étkező, választmányi szoba és iroda céljára szolgált, a kisebbik a korcsolyaraktár volt. A berendezés sem különb. Egy rozoga asztal, néhány szék, szalmazsuppokból rögtönzött pamlag, no meg egy ócska lámpás: ezek képezték az összes kényelmetességet. És mégis micsoda büszkeséggel emlékezik meg az első évi jelentés erről a házikóról, mint az egylet saját tulajdonáról!”
„Most már megkezdhette volna az egylet téli működését, ha… fagyott volna! De a természet is az ellenségek táborába szegődött, mert hát a higanyoszlop sehogy sem akart a fagypont alá süllyedni. …Az időjárás szeszélye már-már komoly aggodalmakat keltett a szörnyű türelem-próbára tett választmányban, míg végre 1870 évi január 27-én, a hőmérő régtől áhított sebességgel szállott a 0-us fok alá. A hirtelen fagy január 29-én valóra váltotta a lelkes úttörők reményeit. E napon nyitották meg első ízben a korcsolyapályát!”
 
 
„... A nem remélt föllendülés a választmányt fokozott munkára serkentette. Egymást követték a különféle ünnepségek, kivilágítások, lampionos menetek. Február hó 2-án tartották meg az első versenyt az 1870-dik évben, majd 6-án és 8-án társas korcsolyázást rendeztek, s ezekre az alkalmakra már katonazenét is fogadtak. Micsoda nagy esemény volt, mikor a vidám induló hangjai a liget csöndjében először felharsogtak!”
Az egylet első elnöke 1872-ben Andrássy Manó gróf lett, aki a leglelkesebb támogatója is volt egyben. Az ezt követő évek teleinek hőmérsékleti változásai próbára tették a támogatókat, de ugyanekkor ez az időszak a gyarapodásé is lett, hiszen a melegedő házikó helyére már egy csinosabb csarnok épült, megszervezték az esti kivilágítást a pályán, zsilipes csatornarendszerrel szabályozták a tó vízmagasságát.
 
 
Már a kezdetektől fogva rendeztek Magyarországon korcsolya versenyeket, ám ezek nem voltak olyan népszerűek, mint akkoriban Hollandiában. Versenyszabályok ilyenkor még nem voltak, s a korcsolyázás fortélyát is csak bizonyos „mesterek” tudatában volt. A magyar gyorskorcsolyázás első “ősversenyének” ezt az eseményt tekinthetjük, amelyen a résztvevő urak a jégpályán fel,s vissza versenyeztek. Az 1890-es évek elejéig sok ilyen verseny zajlott a Városligetben, amelyek leggyakrabban a “jégünnepélyek” keretein belül zajlottak és inkább a szórakozás, sem mint a sportesemény volt a döntő ezeken a versenyeken.
 
 
III. Az első hazai gyorskorcsolya versenyek
 
Ennek a „kedélyes” időszaknak a nemzetközi események vetettek véget. 1892 nyarán ugyanis megalakult a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (International Skating Union). Az első ülés után az oda meghívott Földváry Tibor, és Stuller László hozta el hazánkba az új híreket. Áldási Imrét tekinthetjük az első hivatásos gyorskorcsolyázónknak, aki példaértékű munkájával példát statuált többi kortársának.
1893-ban már szabályos versenyeket rendeztek a Városligetben. A Budapesti Korcsolyázó Egylet versenyén az 500 métert Tóth Jenő nyerte 1 perc 2.5 másodperces eredménnyel. Ugyanezen a versenyen Lillits Milutin 400 méteren győzött 49.8 másodperces eredménnyel, valamint az 1500 méteres távot Staudner Gyula nyerte meg 3 perc 28.5 másodperces eredménnyel.
 
foldvary.jpgAz ISU megalakulása utáni években az első Európa-, és Világbajnokságról érkező hírek a magyar gyorskorcsolyázást fellendítették. 1894-ben a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) megalapította a Sportbizottságát is, melynek tagjai Szent-Györgyi Imre, Földváry Tibor (képen látható) és Erlich János voltak. Ebben az évben Frey Lipót osztrák edző segítségével már „igazi” gyorskorcsolyával kezdhettek edzeni a hazai versenyzőink.


 
Az 1894/95-ös szezonban a BKE már fennállásának 25. évfordulóját ünnepelhette. Ezt figyelembe véve az ISU, Magyarországnak adta a 3. Európa-bajnokság rendezésének jogát, amire a városligeti jégpályán 1895. január 26-27-én került sor. Hivatalos indulónk nem volt, de versenyen kívül rajthoz állt Klimok László is, aki 500 m-en 1:05,0 alatti időt teljesített, ám az akkori győztes a norvég Alfred Naess volt, akinek 500 m-en 47,6 másodperces, 1500 m-en 2:49.4, illetve 5000 m-en 9:38.4 volt az ideje.
Ez a verseny igen nagy hatással volt a magyar gyorskorcsolya sport fejlődésében, hiszen ez után többen jelentkeztek, mint például: Grill Lajos, Becker Brunó és Hölle Márton.
1897-től kezdtek el a magyar versenyzők külföldi versenyekre eljárni. Tóth és Lillits először Prágában szerepeltek, ahol egy első, két második, és három harmadik helyet sikerült kiharcolni. Majd, a következő évben megrendezésre kerülő VI. Világbajnokságra, Davosba (Svájc) a BKE Sportbizottsága az akkori idők legjobb magyar gyorskorcsolyázóját, Szabó Istvánt küldte ki. Sajnos a „tapasztaltabb” mezőnyben dobogó közeli eredményt nem sikerült szerezni. Még ebben az évben a verseny követően a BKE ismét egy külföldi edzőt, a berlini Max Fabiant kérte fel a korcsolyázók trénereként.
 
14881_szent-gyorgyi_i._dr._liedemann_f._dr._preysz_g._lukovits_i.jpg1899-ben elkészültek az új szabályok, amiket dr. Szent-Györgyi Imre és dr. Liedemann Frigyes (balról-jobbra láthatók) állított össze az ISU szabályzatok alapján. Ennek köszönhetően 1900-ban megtarthatták az első Nemzeti Bajnokságot, immáron sportszerűen. A távok ugyanazok voltak, mint a nemzetközi versenyeken: 500 m, 1500 m, 5000 m és 10000 m. Ezt követően a gyorskorcsolyázói életbe több, új név is megtalálható, mint például: Bihari József, Halmay Zoltán, Sick László, Manno Miltiadesz és Wampetich Imre.
 
Első magyar korcsolyázó bajnokunk, Péczeli Andor volt.

14225_treningelet_a_varosligeti_jegpalyan.jpg


 
14876_manno_miltiades_es_vampetics_imre_gyorskorcsolyazok.jpg1901-ben még másodjára is Péczeli Andor lett a bajnok, majd ezt követően Manno Miliadesz és Vampetics Imre váltogatták egymást a dobogó legfelső fokán. Bár, kettőjük közül Manno volt az eredményesebb, 4 bajnoki címmel, sőt az 1903.évben megrendezett világbajnokságon, Szentpéterváron is ő vehetett részt. 500 m-en a 3. helyet szerezte meg.
Az 1908/09-es szezon nem csak abban volt különleges, hogy újra Budapest rendezhette az Európa bajnokságot, hanem abban is, hogy 1908-ban megalakult a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség 8 egylet közreműködésével. 1909-ben a MOKSZ és a BKE közös erővel vállalta, hogy megrendezi a Női Műkorcsolya Világ-bajnokságot, illetve Gyorskorcsolyázó Európa bajnokságot január 23-24-én. Kronberger Lili nyerte a műkorcsolyázó világbajnokságot, a magyarok másik említésre méltó eredménye Manno Miltiadesz 5. helyezése volt a 17. Gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságon az 500 méteres távon. Ezzel Manno Miltiadesz megismételte a Klagenfurtban az 1908-as Európa bajnokságon elért hasonló helyezését.
 
A MOKSZ, és a BKE közösen elkezdték megtervezni az első szabadtéri jégpályát. De ez sajnos pénz, és az I. világháború miatt megvalósíthatatlannak látszott. Sőt, kezdett eltűnni a gyorskorcsolya és a műkorcsolya is Magyarországról, hiszen az időjárás nem kedvezett a korcsolyaszeretők számára.
 
 
 
IV. Gyorskorcsolya a világháború előtt
 
f1b568dd-6bcb-4190-b40c-8f47aca9d17d.jpg1926. november 26-án megnyílt sokak örömére a Városligeti Műjégpálya, aminek köszönhetően a korcsolyás élet újra fölpezsdült. 1928-ban a magyarok újra elindultak a davosi versenyen, ahol Eötvös Zoltán a 18, míg meglepetésre Kauser István a 10. helyet szerezte meg.
1925 és 1934 között négy fiatal, Eötvös Zoltán, Kauser István, Kimmerling Józsed, és Wintner István egymás után döntötték meg a csúcsokat. Kauser volt az első, aki 46 másodperc alá küzdötte magát 500 méteren. 1934-től azonban Wintner tartotta az országos csúcsot, amit csak 30 évvel később Martos György döntött meg, 43.2 másodpercre.
Az 1930-as évek közepétől a BKE az osztrák Wazuleket szerződtette, aki a fiatalok körében igen közkedvelt volt. Bevezette, az edzéseken a körönkénti időméréseket is.
Az 1341. évi Magyar Gyorskorcsolyázó Bajnokságon az újdonsült bajnok, Kiss Árpád lett. Bár ennek a háttér eseményei a következők voltak: A bizottság és a BKE nem tudott megegyezni a sportolókkal, akik még petíciót is írtak. Sőt, még az államtitkár is próbálta segíteni a megegyezést (sikertelenül). Így megegyezés hiányában, a sportolók azzal tüntettek, hogy a hídról nézték a bajnokságot, ahol Wintner és Kiss versenyeztek. Ám Wintner az első táv lefutása után (mikor meglátta a többieket a hídon) sérülést jelentett be, s ő is a hídra ment tiltakozni.
 
 
 
V. Sikerek a magyar gyorskorcsolyában
 
pajor-korne--l.jpgA világháború után az ISU és a MOKSZ újraszerveződése után csak 1947-ben mehetett magyar versenyző ismét világversenyekre. 1948-ban St.Moritzban megrendezésre kerülő Téli Olimpiai Játékokon Pajor Kornél 10000 méteren dobogó közelében végzett, a 4. helyet szerezte meg ezzel, ám a többi távon igencsak a középmezőnyben végzett. De 1948-ban Davosban a 43. Gyorskorcsolyázó Európa bajnokságon, 5000 méteren világcsúcsot futott Pajor. Ezzel az új világrekord 8 perc 13,5 másodperc lett. Az ezt követő évben Olsoban a világbajnokságon összetettben az első helyet szerezte meg.
Sajnos ezeket a sikersorozatokat technikai és társadalmi átrendeződési problémák szakították félbe. Igaz, 1950 és ’56 között hatszoros bajnokunk lett Merényi József.

 

oldschool.jpgNőknek először csak 1952-ben rendeztek gyorskorcsolya bajnokságot. Ezt, Földváry Boér Mária (az 1895-ös Földváry Tibor műkorcsolyázó bajnok unokája) nyerte. Már a 30-as években is volt törekvés a női ágon, de csak az 1950-es moszkvai világbajnokság után kezdtek el foglalkozni ezzel a vezetők. Kovács Júlia, Földváry Boér Mária vetélytársa külföldön edzett, de magyar felkészüléssel Mária jobbank bizonyult.
 
 
 

 

A magyar gyorskorcsolyázók legjobb eredményei a Téli Olimpiákon:

 

1928 - II. St. Moritz Eötvös Zoltán 1500 m-en 10.
1936 - IV. Garmisch-Partenkirchen Hidvéghy László 10000 m-en 14.
1948 - V. St. Moritz Pajor Kornél 10000 m-en 4.
Ruttkay Iván 1500 m-en 10.
Kilián János 500 m-en 14.
1952 - VI. Olso Lőrincz Ferenc 1500 m-en 10.
Merényi József 10000 m-en 17.
1964 - IX. Innsbruck Ihász Sándorné 3000 m-en 18.
Ivánkai György 5000 m-en 26.
Martos Mihály 500 m-en 37.
1968 - X. Grenoble Ivánkai György 10000 m-en 27.
Martos György 1500 m-en 27.
Martos Mihály 500 m-en 31.
1984 - XIV. Sarajevo Hunyady Emese 500 m-en 19.
1992 - XVI. Albertville Egyed Krisztina 500 m-en 32.
Madarász Csaba 500 m-en 37.
1994 - XVII. Lillehammer Egyed Krisztina 500 m-en 30.
1000 m-en 34.
1998 - XVIII. Nagano Egyed Krisztina 500 m-en 32.
1000 m-en 23.
Baló Zsolt 500 m-en 37.
1000 m-en 42.
1500 m-en 42.
 
 
A moszkvai világbajnokságon Lőrincz Ferenc és Kónya Béla szerepelt az “elvárások” szerint. Lőrincz Ferenc 1500 m-en 19. és Kónya Béla is 19., de 5000 m-en, Kovács Árpád 500 m-en 20. helyezést ért el. Az egy évvel későbbi, Kvarnsvedenben megrendezett női világbajnokságon indultak először magyar női gyorskorcsolyázók világversenyen. A bemutatkozás nem sikerült túl sikeresre, mert a 25 induló versenyző közül a magyar színekben induló Róka Ilona 20., Földváry Boér Mária 22. és Fazekas Ágnes a 23. helyen végzett. A férfiak sem voltak sikeresebbek, az 1957-es Östersundban megrendezésre kerülő világbajnokságon. A magyar színeket egyedül képviselő Merényi Józsefnek a legjobb helyezése az 1500 méteren a 26. hely volt. Az egy évvel későbbi, Helsinkiben megtartott világbajnokságon, Ivánkai György sem járt jobban, aki az 5000 m-es 28. helyével a középmezőny második felébe kerül.
 
 
Mi is történt valójában?
 
Az 1956-ös felkelések végett rengeteg gyorskorcsolyázó költözött ki külföldre (a 16 fős 1. osztályú csapatból 11 fő, köztük Lőrincz Ferenc és Kónya Béla). Vagyis, a Forradalom megtörte a már egyszer újraszerveződött, fejlődőképes magyar gyorskorcsolya sportot.
 
martosgy.jpg1957-től Ivánka György vette be a dobogó legfelsőbb fokát, s kilencszer sikerült magyar bajnokságot nyernie. Ám, 1964-től Martos Györggyel (képen látható)- ma, ISU bizottsági tag- váltogatták egymást a dobogón. Martos, új rekordot állított fel azzal, hogy ’64, és ’75 között, tizenegyszer lett bajnok. Ezen kívül, már ötször lett bajnok az 1971-től megrendezésre kerülő Sprint Bajnokságon
 
A hatvanas évek második felére esik egy nagyon fontos műszaki változás is a Műjégpályával kapcsolatban. Ugyanis az 1968-as évtől a korábbi 300 méteres versenypályát, a nemzetközi előírásoknak megfelelően 400 méteres standard pályára építették át. Ezt követően a gyorskorcsolyázásban számos nemzetközi versenyt rendeztek a Vajdahunyad-vár tövében.
A női gyorskorcsolyázásban erre az időszakra esik Ihászné Magyar Kornélia “egyeduralkodása”, aki nem kevesebb, mint tizenkét bajnoki aranyat szerzett 1961 és 1972 között. Ezzel valószínűleg egy nehezen megdönthető rekordot állított fel, amelyet nemcsak a bajnoki érmek száma, hanem válogatott versenyzőként történt helytállásai és országos csúcsainak számai is reprezentálnak. Ihászné sorozatát egyetlen egyszer Tamássy Piroska, 1965-ben tudta megszakítani.
 
csapat.jpgA 70-es évek legvégétől a Városligeti Műjégpályán soha nem látott számú fiatal húzott gyorskorcsolyát és kezdte meg ennek a sportágnak a művelését. Az esti versenyeken rendszeressé váltak a 100 fő feletti rajthoz állók száma és újra hozzánk jártak a szomszédos országok versenyzői edzőtáborozni és versenyezni. Minden jel arra mutatott, hogy elindult egy jelentős fejlődés a magyar gyorskorcsolyázásban.1975 után a férfiaknál Temesi Imre Takács Andrással és Görgényi Andrással felváltva viaskodtak a bajnoki címért, addig a hölgyeknél Ihász Sándorné hosszú sorozatát követően, Nagy Judit és Dénes Zsuzsa küzdelme folyt. Ennek az időszaknak egyik legérdekesebb versenye, amely Temesi Imre áttörését eredményezte, az 1977. február 16-17-én megrendezett Távonkénti Budapest-bajnokság volt, amely nemcsak Temesi Imre “négyes” csúcsjavítását eredményezte, hanem egy új korszak előjele volt a magyar gyorskorcsolyázásban.


 

12_hunyadi_emese_lillehammer.jpg

1978-tól új idők köszöntöttek a magyar gyorskorcsolyára, hiszen egy sportiskolai módszer elősegítette az utánpótlást és annak fejlesztését. Már akkoriban kitűnt az alig 14 éves Hunyady Emese (képen), aki 1979. december 12-én ráijesztett a felnőtt mezőnyre, hisz csak 1 századdal maradt el 500 méteren a rekordtól, meglepetés volt, hogy másnap sikeresen döntötte meg az 1500-as csúcsot. Egy héttel ezután mindenki meglepetésére új rekordot állított be 500 méteren is, hiszen 46 másodperc alá küzdötte magát (45.82). 1999-ben igaz, hogy osztrák színekben, de olimpiát nyert:
Ausztriának nyertem olimpiát, de a himnuszát nem tudom
 
A rekord-szezon az 1982/83-as szezon volt, amikor igazán komoly matematikai feladatot jelentett a sportág főstatisztikusának a szezon rekordjainak összeszámlálása, mert ilyen rekordtermésre még a “nagy öreg” jegesek sem emlékeztek.. Külön kiemeli e rekordszüret nagyságát az a tény, hogy a junior és az ifjúsági korosztályban az összes férfi és női csúcs megdőlt.
Felnőtt országos csúcsok száma: 24
Junior országos csúcsok száma: 42
Ifjúsági országos csúcsok száma: 33
Serdülő országos csúcsok száma: 32
Ennek a korosztálynak a férfi mezőnyében megemlítésre méltó Simó Ferenc, aki először hozta 41 másodperc alá az 500 méteres rekordot, amit aztán még négyszer megdöntött, így a végleges rekord: 40.48 másodperc lett. Majd 40 másodperc alá két magyar férfi is sikeresen bekorcsolyázott, az egyik Dolp István, aki a Városligeti Műjégpályán 39.84 másodpercre javított, de őt megelőzően „nem hivatalosan”- vagyis egy felmérő versenyen- Kovács László már 39.63 másodpercet futott.
 
 
VI. Mai gyorskorcsolya élet
 
toth_szollosi.jpgSajnos manapság a hazai gyorskorcsolyázóink lehetősége korlátoltabb, mint a többi országoké. Versenyzőink rendszerint külföldön készülnek, legtöbbet Erfurtba utaznak, s ott készülnek a következő szezonra. Utánpótlás alig akad. Nemzetközi mezőnyben pedig a régi „nagyokhoz” képest is háttérbe szorulnak a magyarok. Mégis, két kiemelkedő versenyzőt említhetünk meg, a férfiaknál a jászberényi Szöllősi Szabolcsot, és a budapesti színekben versenyző Tóth Ágotát, aki a budapesti EB-n jól szerepelt (sajnos Szabolcs sérülés miatt nem tudta megfutni a szintidőt).
 
Források:
 
 
Illetve segítségemre volt Oros Gábor, felnőtt magyar gyorskorcsolyázó is.
 
 
 

Pálya rekordok

2013.03.09